Pongrátz Gergely ravatalánál

Gyászoló Gyülekezet! 56-osok! Corvin-köziek!

Pongrátz Gergely ravatalánál a Rákóczi-zászló fölirata jut eszembe, visszhangzik magyarul bennem: „Istennel a hazáért, a szabadságért!”
A Nagy Fejedelem felkelése óta ezt a mondatot kivételes helyzetekben, kivételes életekben ajándékozza a sors. Azoknak, akik egy rendkívüli történelmi pillanatban készek voltak föltenni életüket a legnagyobb ügyre: a haza és a szent szabadság ügyére.
Itt a Corvin-közben, a pesti srácok vérével szentelt helyén ezzel az áldozatvállalással emelkedett Pongrátz Gergely sorsa magyar történelemmé. Az ő fegyveres és parancsnoki, irányító helytállásán is múlott, hogy 1956 forradalma az európai szabadságküzdelmek legszebb napjait írta.
Tudjuk, személye élő legendává lett, de neki magának nem a legendát kellett élnie, hanem a valóságos és sok keserűséggel, fájdalommal is megterhelt életet. Harca és helytállása pályabéreként kapta előbb a száműzetést, majd a hazatérés után az újabb csalódásokat és méltánytalanságokat. Ám a harcot mégis ott folytatta, ahol abbahagyta, csak más körülmények között.  Prófétája lett a szabadságharcnak, hirdetője, magyarázója, tanárok helyett is tanára. Múzeumot, kápolnát és táborhelyet épített haza- és szabadságeszményének. A fiatalokhoz fordult, azzal a hittel, nemzeti elkötelezettséggel, amely egész életének kormányzója volt. Hitte, hogy ifjú szívekbe kell hinteni a magot a magyarság erkölcsi megújulásáért. Mi pedig hisszük, hogy ő maga is ifjú szívekben él tovább 1956 fegyelmező és figyelmeztető történetével, eszméjével, erkölcsével együtt.
Köszönjük Pongrátz Gergelynek élete példázatát, azt, hogy keserű kudarcokon, megpróbáltatásokon át örökül hagyta reánk a szabadságért való küzdelem pátoszát, a történelmi haza szolgálatát, a keresztény magyar jövő hitét.
Történelmi életrajzok igazolják, hogy aki a hazát védelmező fegyveres harcban hősiesen helytáll, az békében ritkán találja meg helyét, közfeladatát, küldetését.
Pongrátz Gerely teljes életet élt, mindenkor a nemzeti függetlenség és a szabadság harcosa maradt. Elhanyagolt véres szíve meggyötört hitünkért – Ady Endrét idézem – megküzdött a magyar Pokollal is. Ez vesztünk vagy győzelmünk: sorsunk.
Gergely, köszönöm ezt az életet, köszönöm minden tanító mondatodat. Vigyázunk a nyulacskára, ügyelünk a füvecskére.
Életed példázatával meg tudjuk különböztetni a nemzeti érdeket a nemzetközitől, meg tudjuk különböztetni a terroristát a szabadságharcostól.
Gergely, a kiskunmajsai örökséget gondozzuk, megóvjuk, erősítjük. Minden erőt mozgósítunk annak érdekében, hogy az ideiglenesen hazánkban állomásozó hitetlenséget elűzzük. Általad is maradt veszélytudatunk épségben, egészségben: „Istennel a hazáért, a szabadságért!”
Gergely, Isten Veled!
Isten velünk!

Budapest, Corvin-köz, 2005. május 28.


Lezsák Sándor
országgyűlési képviselő