1956 ma is a Nemzet erkölcsi iránytűje

Forradalomidéző kiskunmajsai tudásverseny a Pongrátz Gergely által megálmodott környezetben

Nem léphetjük át a hazájukért vérüket áldozó forradalmárok emlékét, mert akkor egy embertelen, globalizált világba süllyedünk – mondta Wittner Mária egykori halálra ítélt forradalmár a Pongrátz Gergely halálának ötödik évfordulóján rendezett ötvenhatos történelmi vetélkedő döntőjén. A tíz legjobb csapat a kiskunmajsai 56-os diáktáborban mérte össze a tudását az 56-os Történelmi Alapítvány és a Lakiteleki Népfőiskola által szervezett hét végi rendezvényen. Az idén az aszódi diákok voltak a legsikeresebbek.



Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke, a Lakiteleki Népfőiskola vezetője a zsűri tagjaként azt hangoztatta, a magyar október emlékét méltó rangjára kellene emelni az oktatásban. Wittner Mária országgyűlési képviselő, ötvenhatos szabadságharcos lapunknak úgy érvelt: 1956 elsősorban a magyar munkásság és parasztság lázadása volt az elnyomó rezsim ellen. Nagy Imre akkori kormányfőről szólva megjegyezte, hogy a forradalom nem a parlamentben zajlott, hanem az utcákon.

A tudásversenyre érkezett csoportok már két fordulót maguk mögött tudhattak: a negyvenöt induló csapatból csupán tíz jutott át a rostán. Az első két fordulóban tesztlapokkal mérték fel az elsajátított ismereteket, csakúgy mint aztán a hét végi döntőn. A kérdések az egykori küzdelem hőseinek emlékét idézték, s az ötvenes évek históriáját kérték számon a harmadik forduló résztvevőitől. A történelmi tények mellett azonban nem sikkadt el az irodalom sem. A tanulók saját produkciókkal léptek a hallgatóság elé: elhangzott Márai Sándor Mennyből az angyal, Wass Albert Megváltás és Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című alkotása.

Lezsák Sándor szerint többen tettek tanúbizonyságot versmondó­tehetségről, amikor a legszebb forradalmi ihletettségű műveket adták elő. Úgy vélekedett, ez a vetélkedő is lebontja a szocializmus idején körénk vont lelki szögesdrótokat, feloldja az egykori nemzeti bezártságot. Becsukták a világra nyíló ablakot, s a szabadságharcról szóló könyveket is kalandos módon kellett becsempészni az országba. Pedig 1956 világtörténelmi hungarikum – tette hozzá.

Ezután Wittner Mária elevenítette fel a börtönben töltött időt. Ott volt, amikor a siralomházban együtt végeztek ki apát és fiút. A tudást és a szeretetet büntetve ölték meg Brusznyai Árpád tanárt, s üldözték a hazájáért aggódó nagy katolikus egyházfőt, Mindszenty József hercegprímást – emlékeztetett a kádári megtorlásra.

Az országos döntő első helyéért járó díjat az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium három nyolcadik osztályos diákja, Hayes Hanna, Strobán Fanni és Szilágyi Dénes vehette át a zsűritől. A Pest megyei diákok történelemtanárával a díjátvétel után beszélgettünk. Elmondása szerint most első ízben vettek részt a vetélkedőn, s március óta tanítványaival együtt folyamatosan készültek a megmérettetésre. Gregori Éva az egykori események feldolgozása mellett figyelmet fordított a forradalom szépirodalmi vonatkozásaira is, hisz a vetélkedőn erre is hangsúlyt fektettek a szervezők.

Az eredményhirdetést követően Bán Attila hadtörténeti tárgyú előadásában mutatta be az októberi események idején bevetett arzenált: a magyarok által is használatba vett, dobtáras szovjet PPS-géppisztolyt, a T–34-es harckocsit s a szabadságharcosok gyalogsági fegyvereit. Az utcai hadviselés trükkös válfajával is éltek a harcosok, amikor lefordított pléhtányérokkal zárták le a védett körzeteket. A szovjet megszállók tankjai aknának hitték az ártalmatlan fémdarabokat, ezért nem mertek behatolni az ostromlott területre. Ám a túlerő ellen ez sem segített, s a világpolitikai tényezők sem támogatták a magyar forradalmat.

Fotókiállítás nyílt

A Corvin közi felkelők egykori főparancsnoka, Pongrátz Gergely által 1999-ben alapított 56-os Múzeumban új kiállítás nyújt bepillantást az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagába. Az 1956 fényképeken című tárlat feleleveníti a felkelés pillana­tait: fegyveres emberek Kossuth-címeres harckocsikról tekintenek ránk a múltból, törékeny tizenévesek szorongatnak nehéz géppisztolyokat a felvételeken. A tájékoztató szöveg külön kiemeli, hogy a forradalmárok zöme az ifjúság soraiból került ki. Az egyik fotó egy tizenöt évesen elesett pesti srác fejfáját örökíti meg. A frissen ásott sír tövébe virágot helyeztek a gyászolók. A forradalom alatti fegyveres harcokban húszezer ember sebesült meg: a sebesültek kétharmada, a halottak fele a harmincadik életévét sem töltötte be, és az elhunytak ötöde még a húszéves kort sem érte meg. Tárlatvezetőnk, Vas Györgyné elmondta: az intézmény 2011. május 7-ig ad otthont a vándorkiállításnak. A múzeummal szemben, a Csete György építész tervei alapján emelt kápolnában nyugszik Pongrátz Gergely és testvére, Pongrátz Ödön.

2 perces interjú
Lezsák Sándor a Nemzeti Fórum elnöke, a Magyar Országgyűlés alelnöke

– Hogyan értékeli az 56-os vetélkedő résztvevőinek felkészültségét?
– A többfordulós vetélkedőre az egész országból érkeztek pályamunkák. Érzékelni lehetett, hogy minden pályázó iskolás mögött jó pedagógus áll, aki kellően segítette a felkészülés folyamatát. A legjobbak minden esztendőben Kiskunmajsán találkoznak, hogy összevessék a tudásukat. Az idén nagyon magas pontszámot értek el: meglepően jól tájékozódtak térben és időben. Sok középiskolás és érettségiző diák ismeretanyagát meghaladja az a tudás, amelyet néhány diák a vetélkedő alkalmával nyújtott.

– Terveznek még hasonló programokat?
– Esztendőről esztendőre Kis­kun­majsa a helyszín, és a Pongrátz Gergely által megálmodott épületegyüttes várja a középiskolásokat. Ebben az évben is sok jelentkezőt regisztráltunk, és az idén még tovább bővül a paletta: első alkalommal történelmet tanító pedagógusoknak is szervezünk egyhetes képzést. Lesz filmvetítés, s olyan didaktikai eszközöket mutatunk be, amelyek segítik majd az élményszerű ismeretátadást. A forradalom után született tanárok találkozhatnak Wittner Máriával s Bíró Zoltánnal, hogy saját élményeiket továbbadhassák a fiatalabb tanárgenerációknak.

– Ez összefüggésben van azzal, hogy a forradalom nincs kellő súllyal jelen a történelemoktatásban?
– Nagy szükség van a történelemoktatás megújítására. Az állam kötelessége, hogy megteremtse a feltételeket, hogy egy történeti korszakban elmélyedhessen a tanár és tanítványai. Olyan erkölcsi iránytűt kell átnyújtani, amelynek segítségével el tudnak igazodni napjaink történései­ben is. Csak szilárdan értékelvű alapokon lehet építkezni az oktatásban. Ehhez elengedhetetlen, hogy a nemzeti szabadságküzdelem is hangsúlyos szerepet kapjon úgy, hogy a múlt kezet nyújtson a jelennek. Fontos, hogy az egykori ötvenhatosok személyesen is szólhassanak a ma emberéhez.