Szalay Róbert bajtársunk, az 56-os forradalom történetét feldolgozó történészek között a legelső, Bajusz és Ödön jóbarátja - különleges engedélyével közöljük írásait. Köszönet érte!

A Corvin-köz elfoglalása

Elöljáróban el kell mondanom, hogy a cím olvasása után egy kis csalódás fogja érni a történelmi témák iránt érdeklődő tisztelt olvasót, ugyanis a Corvin-köznek nem az oroszok által 1956 novemberében történt elfoglalásáról írom ezt a kis tanulmányt, hanem arról, hogy Pongrátz Gergely halála után az ügyes és ravasz kozmopolita történelemhamisítók milyen módon igyekeznek Pongrátz Gergely nevét, eszmei örökségét, a Corvin-köz hírnevét és dicsőségét a maguk hasznára kamatoztatni.

Kezdjük az előzményekkel.

A remélt rendszerváltás hajnalán, 1990-ben Pongrátz Gergely hazatért az amerikai emigrációból. A repülőtéren több száz fős, főleg volt 56-os társaiból álló tömeg fogadta, nemzeti színű és lyukas zászlókkal. Gergely ekkor és ezt követően több alkalommal is kijelentette, azért jött haza, hogy befejezze a forradalmat, amit a szovjetek 1956-ban vérbefojtottak.

Az Antall-kormány rövidesen rendelkezésére bocsátotta  a Mátyásföldön  lévő, volt szovjet laktanya egy részét, ahol Gergely elkezdte a Los Angelesben megalakult „56-os Magyarok Világszövetsége” hazai tagságának toborzását és egy olyan 56-os otthon kialakítását, ahol tervei szerint, a méltatlan körülmények között élő itthoni volt harcostársait és az emigrációból esetleg hazatérő volt bajtársait kívánta elhelyezni.

A tagság létszáma rövidesen meghaladta az ezer főt és szépen haladt a lakások kialakítása is.

Itt Mátyásföldön rendeztük meg, nagy sikerrel,  az első „Magyarok Világtalálkozóját” ami elsősorban Yereczián Ara áldozatos és szakszerű szervező munkájának volt az eredménye.

Ezt követően az október 23.-i ünnepélyeket a Corvin-közben tartottuk meg, ahol több ezer szimpatizáns mellett kezdetben nagyon sok, még élő 56-os bajtársunk jelent meg. Büszke voltam, amikor Pongrátz Gergely itt akasztotta a nyakamba az „56 hőse” kitüntetést. E szerény jelvényt, az azóta kapott több reprezentatív kitüntetésnél is többre tartom és büszkén helyeztem el dolgozószobámban az íróasztalom felett.

 

Időközben a pártok, melyek a rendszerváltás lázában igyekeztek minél több volt 56-ost  a soraikba csábítani, féltékenyen tapasztalták  Pongrátz Gergely körül tömörülő, egyre szaporodó,  valódi rendszerváltást remélő tagságot.

Ezt követően megkezdődött és a későbbiekben egyre fokozódott Pongrátz Gergely és a körülötte gyülekezők lejáratása, rágalmazása, mindenre kapható bértollnokok és a liberális média segítségével.

Közben befejeződött a Mátyásföldi Otthon lakásainak kialakítása. Ekkor, az akkori Belügyminiszter  Boross Péter – mert az egész laktanya felett a B.M. rendelkezett. – egy bizottságot nevezett ki annak elbírálására, hogy kik kapják meg az átadásra kerülő lakásokat.

A lakáselosztó bizottság elnökének Wittner Máriát nevezte ki Boross Péter.

A lakások odaítélése körül, rövidesen éles vita,  alakult ki, mivel igazi 56-os harcosok helyett. A B.M. által javasolt személyek kaptak több lakást. A viták, melyek már-már a tettlegesség határát súrolták, természetesen a B.M. által támogatott kuratórium javára dőltek el, aminek az lett a következménye, hogy Gergely sértődötten, fájó szívvel lemondott Mátyásföldről és elhatározta, hogy visszatér Amerikába. Én vittem ki Gergelyt a Schvehati  repülőtérre, unokahúga kíséretében. Egész úton kérleltük, hogy ne maradjon kint végleg, mert itthon az Ö neve az, ami összefogja az igazi rendszerváltást váró embereket, tegye félre egyéni sérelmét és minél előbb jöjjön vissza Magyarországra.

Szerencsére, Gergely megváltoztatta elhatározását és visszatért Magyarországra, de nem Mátyásföldre, amiről fájó szívvel lemondott, hanem Kiskunmajsára vonult, valóságos, önkéntes száműzetésbe.

Itt kezdte meg az első és egyetlen 56-os Múzeum kialakítását. Ennek alapja Gergely magánvagyona és az USA-ban élő néhány  56-os támogatása volt.

- Ez külön hőstörténete 1956 utóéletének – Jó lenne. Ha valaki megírná! -

Szerencsére nem szakadt meg Gergely kapcsolata a Fővárossal, mert egy öntudatos magyar vállalkozó a Koppány u. 11. sz. alatti volt munkásszálláson rendelkezésére bocsátott egy irodahelységet, ahova Gergely rendszeresen feljárt, - egy emigrációban élő volt bajtársától kapott gépkocsival – hogy tartsa a kapcsolatot itteni barátaival, harcostársaival.

 

Közben tovább folyt Pongrátz Gergely , valamint legközvetlenebb munkatársai és segítői elleni lejárató hadjárat. . Az időközben a Nádor utcában összevont 56-os és más szervezetek, melyek a Boross Péter által irányított kuratórium által kiosztott 100 milliós támogatásból tartották fenn magukat, irigyen   figyelték, hogy Gergely Szervezetei, állami támogatás nélkül, sőt, Horn Gyula és Medgyesi Péter Miniszterelnökök által felajánlott segítség visszautasításával is fenn tudják magukat tartani.

Legaljasabb támadást Gergely ellen, egy Vincze János nevű, Romániából menekült /?/  volt „Szekus” ügynök szervezte, aki ellopatta az 56-os magyarok Világszövetsége tagnévsorát és bélyegzőjét, ezzel egy megtévesztő illegális kongresszust hívott össze, ahol leváltotta Pongrátz Gergelyt és magát neveztette ki a Szövetség Elnökének.

Utólag a Bíróság leváltotta e jellemtelen karrieristát, / A névsort és a bélyegzőt azóta sem szolgáltatta vissza. /  aki ezután a legelképesztőbb rágalmakkal illette Gergelyt és leghűbb követőit. Mindenkit följelentett, volt akit többször is. Nem átallotta például, Pongrátz Gergelyt háborús bűnösként feljelenteni, hogy a Corvin-közben agyonlövette a szovjet foglyokat. Itt kell megjegyezni, hogy a bíróságok minden egyes esetben elutasították keresetét.

Liberális felbujtóinak segítségével ő írt - valótlanságoktól hemzsegő - könyvet  a Corvin-közről és szégyenszemre volt kiadó aki ezt ki is adta!

 

Pongrátz Gergely halálával kaptak vérszemet a történelemhamisítók, hogy az élő legenda halála után megkaparintsák a Corvin-köz hírnevét.

Gergely halála után, egy mellette tevékenykedő  tagtárs vette át ideiglenesen a Corvin-közi Bajtársi Közösség  vezetését.  Ez nem bizonyult szerencsés választásnak, mert ez később meglehetősen szűk látókörű, szerény képességű és befolyásolható egyénnek bizonyult.

Ezt észrevették azok, akik szerették volna Gergely szellemi örökségét a maguk számára megszerezni. Itt elsősorban azok a szervezetek és személyek jöttek számításba, akik Gergelyt és környezetét még életében messze elkerülték, mert onnan két lábbal lettek volna eltanácsolva. Jellemző, hogy amikor Gergely meghalt, a Nádor utcában székelő „56-os Szövetség” akkori vezetője kijelentette, hogy aki elmegy Pongrátz Gergely temetésére, azt kizárják a Szövetségből.  No koment!

Ezután kezdődött meg a beszivárgás a Corvin-közi Bajtársi Közösség vacsoráira. Olyan emberek jelentek meg, akik Gergely életében soha nem voltak ott. A CBK egyre jobban azok befolyása alá került, akiknek gondolkozása messze állt Gergely forradalmi nézeteitől.

 

A Corvin-közi október 23.-i megemlékezések Gergely nélkül egyre szürkébbek lettek. Sajnos a „Pesti srácok” közül is egyre többen távoztak az élők soraiból és nélkülük a  „Pesti srác” név is csak spanyolfal maradt  azok számára, akik e spanyolfal mögül irányították és irányítják 1956 történetének meghamisítását.

 

Ugyanis e történelemhamisítók legfőbb célja, hogy a „forradalom” legfőbb ellenségeit, - akik kezdetben csak az „ ellenforradalmi banditák” megsemmisítését szorgalmazták, később , a forradalom győzelme után megpróbálták annak irányítását átvenni, de végső soron a forradalom árulói lettek, - megpróbálják összemosni azokkal a forradalmárokkal, akik nem a kommunista rendszer megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtak fegyvert.

Aki egyenlőségjelet tesz a közé a néhány tucat reform kommunista közé, akiket elvtársaik, a kommunisták hagyományos egymás közötti vetélkedése során elítéltek és a 2.000 hősi halott, a 400 kivégzett és a 22.000 bebörtönzött forradalmár közé, az jellemtelen történelemhamisító!

 

Sajnos a Corvin-.közi Bajtársi Közösség jelenlegi vezetői nem vették észre a számukra készült csapdát. A tagok örülnek, hogy időnként összejönnek a régi harcostársak és észre sem veszik, hogy a kulisszák mögött egy sunyi manipulációnak az áldozatai.

 

A Corvin-köz pedig évről – évre veszít varázsából. Jellemző, hogy 2009. Október 23-án amikor a Jobbik rendezésében, a Deák téren 50.000 ember előtt ünnepelték a forradalom 53.- évfordulóját, a Corvin-közben alig 150-200 ember volt jelen és a Magyar Gárda képviselői nem voltak ott, mert a rendezők nem kívánatosnak minősítették őket, pedig Pongrátz Gergely nekik adta át a Corvin-köz lyukas zászlaját és felszólította a Jobbik vezetőit és tagságát, hogy mindig 1956 szellemében tevékenykedjenek!

 

Úgy gondolom ez a tény minden kommentárnál világosabban mutatja az igazságot!

 

Vigyázzunk és figyeljünk, ne engedjük, hogy a történelemhamisítók elfoglalják a Corvin-közt és vele együtt  Pongrátz Gergely nevét és szellemi örökségét.

 

 

Pongrátz Gergely neve, mint üzleti cégér.

Öt éve halt meg Pongrátz Gergely, akinek a neve egybeforrt az 1956-os forradalommal. Azonban a vezető médiákban erről egyetlen megemlékező írást sem találtam.

Annál nagyobb volt az örömöm, amikor az Interneten felfedeztem: „Megemlékezés Pongrátz Gergely halálának ötödik évfordulójáról.”

 

Azonban amikor ráklikkeltem a cikkre, a megdöbbenéstől szinte elállt a lélegzetem. Egy belvárosi kávéház hirdette, hogy megemlékezik Gergely haláláról  Wittner Mária tolmácsolásában, potom 1956 Forintért. Ez aztán az üzleti fogás!

 

Eszembe jutott, hogy Gergely életében számtalan rendezvényt tartottunk, előadások, vacsorák, megemlékezések, koszorúzások stb. és soha, sehol nem kértünk belépési díjakat.

Mindent a tagság szerény tagdíjából és néhány Amerikában élő volt 56-os bajtársunk támogatásából fedeztünk.

Gergely nevével csalogatni vendégeket egy kávéházba, méltatlan üzleti fogás!

Mennyivel emberibben hangzana, ha egy szál virággal hívnák a megemlékezőket a Corvin-közbe, vagy a Kiskunmajsai  Kápolnába. Persze, ebben nincs üzlet.

 

Ettől már csak egy lépés, hogy egy ügyes vállalkozó,  - A szabadversenyes kapitalizmus szellemében, - piacra dobja,  ”Pongrátz Gergely barackpálinka” ½ literes kiszerelésben 1956 Forint.  Ezt követhetné a Maléter Pál szilvapálinka és a Wittner Mária krémlikőr szintén fél literes kiszerelésben 1956 forintért. Esetleg akcióban, két decis kiszerelésekben a hármat együtt 1956 Ft-ért.  Így hat deci itókához juthatnának a fogyasztók ezért a pénzért. Így valósággal beleivódna a forradalom emléke a vásárlók agyába.

 

A szerzői honoráriumot esetleg az un. 1956-os Kutatóintézetnek kellene kifizetni.

Egy ilyen üzletbe  talán még Soros György is befektetne néhány milliót.

 

Ezt követhetné a Pongrátz Gergely Sörbár megnyitása, esetleg egész láncolat kiépítése, ahol a falakat olyan forradalmárok képei díszíthetnék, mint Pongrátz Gergely, Maléter Pál, Wittner Mária, Vásárhelyi Miklós, Kopácsi Sándor, esetleg még, hogy harcos is legyen a sorozatban, Angyal István és Nickelsburg László képe is felkerülhetne.

Így már tökéletes lenne az a történelemhamisítás, aminek tanúi lehettünk 1956 kapcsán, az utóbbi húsz évben.

Nem véletlen, hogy a leváltásra kerülő posztkommunista, liberális kormány egyik utolsó ténykedéseként a Parlamentben a Kossuh-díjakkal együtt az „ 1956-os Kutatóintézet „ Igazgatóját is kitüntették.

 

Szegény Pongrátz Gergely, ha lenézne a szellemek birodalmából, biztosan azt üzenné.

„ Barátaim,  bajtársaim, én nem ilyen lovat akartam!”

 

A tűz és a víz

 

Az emberiség történelme folyamán kereste azokaz a párhuzamokat, melyekkel a természet jelenségeit, a természetben megmutatkozó ellentéteket jellemezni lehet.

A nappal és az éjszaka.  A tél és a nyár.  A világosság és a sötétség.  stb. Azonban a természetben fellelhető ellentétek közül a víz és a tűz kibékíthetetlen ellentéte fejezi ki ezt legjellemzőbben.

Természetesen, nem csak a természetben, de a társadalomban, a politikában is megvannak ezek az ellentétek. Így van ez az egyes történelmi események értékelésénél is. Mindenki a maga szempontjából magyarázza, ha kell hamisítja a múlt történéseit. Megmutatkozik ez az 1956-os forradalom eseményeinek, céljainak, okainak, személyeinek értékelésével is.

 

1989-90 ben  a remélt rendszerváltás előszeleként, minden rendszerváltó /?/ erő 1956-ra hivatkozva próbálta a maga számára megnyerni az embereket. Az egyik legkorábban jelentkező társaság a jól hangzó Történelmi Igazságtétel Bizottság  /TIB/ nevet vette fel. Célul tűzték ki, a történelmi igazság nevében, az 1958.ban kivégzett öt kommunista méltó újratemetését, ami 1998. Június 16-án meg is történt a Hősök Terén. Ez a hatalmon lévő kommunista kormány engedélyével és támogatásával, hatalmas tömeg előtt, a hazai és külföldi sajtó nyilvánossága előtt zajlott le. Úgy gondolták a kommunista urak, akik alatt már erősen ingadozott a talaj, hogy, ha már le kell mondaniuk a totális hatalomról,  akkor inkább azt az 1956-os un. reformkommunistákkal osztják meg.

A temetést követően az 56-os reformkommunisták valódi és eszmei utódai az öt „mártír” árnyékában megkezdték a forradalom történetének meghamisítását oly módon, hogy a forradalmat ők készítették elő, ők voltak a vezetői és hősei, ők lettek a mártírjai, és így ők a méltó örökösei.

 

Ezután vessünk egy pillantást, hogy kik voltak ennek az un. Történelmi Igazságtétel Bizottságnak a vezetői, kik voltak az anyagi támogatóik? Elnök. Vásárhelyi Miklós volt. A legfőbb irányítók és hangadók. Hegedűs B. András, Kovács István, Litván György és hozzájuk hasonló „forradalmárok” voltak. – Személyüket úgy gondolom nem kell bemutatni azoknak, akik szívűkön viselik a forradalom igaz történetét. -

Hogy hitelességük látszatát keltsék, meghívták soraikba Rácz  Sándort és Dénes Jánost, hogy e két igazi forradalmárt, pajzsként maguk előtt tolva hitelesítsék magukat, az emberek előtt azt a látszatot keltve, hogy ők is hasonló forradalmárok Szerencsére mindketten átláttak a sunyiság szitáján és rövid idő alatt szakítottak e történelemhamisító társasággal.

A TIB működésének anyagi feltételeit az USA-ban élő milliomos Soros György finanszírozta, amihez később a Horn kormány 50 millió Ft. Állami támogatást is biztosított. A későbbi kommunista kormányok, már évi 150 millió forinttal támogatták az un. „56-os Intézetet”

 

1991-ben Werner László 56-os forradalmár megalapította a Corvin-közi Bajtársi Közösség

/ CBK/ nevű szervezetet, melynek Pongrátz  Gergely lett a Tiszteletbeli Elnöke.

Ezt megelőzően  Los Angelesben Lassan György  /1956-ban a Práter utcai Iskola egyik parancsnoka ./ és Pongrátz Gergely megalapította  az 56-os Magyarok Világszövetségét,

/56-os MVSZ/ és amikor Pongrátz Gergely 1991-ben hazatért Magyarországra, Werner Lászlóval közösen a két szervezet megkezdte a küzdelmet annak érdekében, hogy az 1956 – os forradalom és szabadságharc eredményét és dicsőségét ne azok arassák le, akik reformokkal akarták a rogyadozó kommunista rendszert megmenteni, hanem a dicsőség azoké legyen akik fegyverrel próbálták a kommunista rendszert megdönteni.

A CBK és az 56-osMVSZ  nem kapott, de nem is kért támogatást a posztkommunista kormányoktól, pedig Horn Gyula és Medgyessy Péter is felajánlotta, hogy ha kér Gergely kaphat állami támogatást. Azonban Gergely tudta, hogy ennek ára lenne és inkább lemondott a kommunisták pénzéről.

Ezek után a két 56-os tábor között egyre jobban kiéleződtek az ellentétek és szemben állt egymással a posztkommunista és liberális TIB-es langyos víze és a CBK és 56-os MVSZ

forradalmi tüze.

A reformkommunisták nem tudták elviselni Pongrátz Gergely igazát és a legelképzelhetetlenebb vádakkal és rágalmakkal próbálták Gergelynek és követőinek  hitelét lerontani és tekintélyüket lejáratni.

Szinte kibékíthetetlen ellentét alakult ki a két tábor között. A TIB tagjai nem mertek elmenni a Pongrátz Gergely által szervezett rendezvényekre, mert tudták, hogy onnan két lábbal lettek volna eltanácsolva.  Csak a médiákban és később az Interneten terjesztették rágalmaikat. Sajnos néhány valódi 56-os is belekeveredett a TIB hálójába, ami még jobban megnehezítette a tisztánlátást.

Tehát valóságos tűz-víz ellentét alakult ki a két tábor között, de a TIB által vezetett „langyos víz” hullámai, nem tudták eloltani a CBK által szított „ tüzet”, mint ahogy a tenger hullámai is megtörnek a tengerből kiemelkedő sziklaszirten.

Azonban Láss csodát! A reform kommunisták és liberális csatlósaik ezt az ellentétet is fel tudták oldani, összebékítették a vizet és a tüzet!

Pongrátz Gergely halála után a TIB egyes tagjai lassan közeledni kezdtek a CBK felé.

Meg-megjelentek az egyes rendezvényeken, és lassan hangjukat is kezdték hallatni. Ez azért vált lehetségessé, mert Pongrátz Gergely halála után, az ideiglenes ügyvezető elnök személye alkalmatlannak mutatkozott Gergely következetes TIB ellenes irányvonalának folytatására. Egyre jobban ezek befolyása alá került. Nem vette észre a köréje font hálót. Elfogadta a kétes „segítséget” és elüldözte maga mellől azokat, akik rámutattak az általa követett út visszáságaira és veszélyeire. Ekkor írtam, hogy „Pongrátz Gergely forog a sírjában” de a figyelmeztetés nem használt.

És megtörtént a csoda! A víz és a Tűz összeölelkezett.

2010. októberében a TIB és a CBK közösen a legnagyobb egyetértésben osztogatott kitüntetéseket a Corvin moziban.

Nem tudom mit érezhettek azok az öreg 56-os harcosok, akik mindenkitől elfeledve tengetik napjaikat? – Akiket 1956-ban a TIB „hősei” Maléter és kommunista társai csak lőttek és lövettek és akiket a CBK vezetői most a TIB-el együtt dicsőítenek.

 

Már csak az 56-os MVSZ emigrációban élő öreg tagjai tartják magasba a lyukas zászló nyelét, melynek lobogóját már nyaldossák a langyos áradat hullámai. Ha néhány éven belül. – a természet törvényei szerint – ellankadnak a zászlót tartó kezek, a lobogó belehull a langyos áradat hullámaiba és a forradalom tüze kialszik.

 

Szerencsére ez év áprilisában a választófülkékben forradalom zajlott le és Orbán Viktor kijelentette, hogy a forradalmat forradalmi változások fogják követni. Azonban a 2/3-os forradalom vezetői még nem figyeltek fel a TIB e  sunyi manipulációjára.

Pedig 1998-ban a FIDESZ kormány volt az amelyik megvonta azt az 50 millió Ft-os támogatást, amit a Horn kormány adott  a TIB által irányított un. „56-os kutatóintézetnek.”

Ezt a példát kellene most folytatni!

A következő évek fogják bizonyítani, hogy lesz e valaha 1956 vonatkozásában igazi történelmi igazságtétel, vagy továbbra is a TIB által meghamisított történelmet fogják tanítani az iskolákban.

 

A Munkás  Paraszt Hatalomért ! ?

Az elmúlt napokban örömmel vettem tudomásul, hogy történt egy lépés az elmúlt kommunista idők kiszolgálóinak és haszonélvezőinek megnevezése terén, amikor 500 Sz.T.  tisztnek a nevét nyilvánosságra hozták

Ha az elszámoltatás még várat is magára, legalább a neveiket ismerjük meg azoknak, akik leginkább felelősek azért, hogy országunk ott tart ma, ahol tart, a legutolsók között Európában

 

Azonban az Sz.T. tiszteknél sokkal kártékonyabb alakjai történelmünknek azok a pufajkások, akik a forradalom vérbetiprása után megkapták a Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetést.

Az 1956-os forradalom Szovjetek által történt vérbefojtása után előbújtak rejtekhelyeikről azok az ÁVH - s  tisztek és főtisztek, vezető állami és pártfunkcionáriusok,  aki a népharagtól való félelmükben, a forradalom második szakaszában  „felszívódtak.”

Voltak, akik a szovjet csapatok védőszárnyai alá, szovjet laktanyákba menekültek. Ezeket a szovjetek november 4.-én felfegyverezték, pufajkába öltöztették. Ezek lettek a Budapestre benyomuló szovjet egységek „idegenvezetői” hogy el ne tévedjenek a nagy városban. Ezek lettek az igazi „pufajkások”

Voltak olyanok, akik önként jelentkeztek a Budapesti Rendőr Főkapitányságon a Deák – téren „őrizetbe vételre” /?/ ami azt jelentette, hogy Kopácsi Sándor rendőr ezredes vigyázott rájuk, nehogy bántódásuk essék, akinek a felesége szintén ÁVH – s főhadnagy volt. Kopácsi ezeket november 4. –én felfegyverezte, hogy „ megvédhessék magukat.„  Ezekből is önérzetükben sértett, bosszúállók lettek, akik csatlakoztak pufajkás társaikhoz.

Rövidesen előbújtak  és csatlakoztak, a barátoknál meghúzódó, vidéki rokonok borospincéiben bujdosó, vagy ijedtükben Szlovákiába menekült és onnan visszatérő elvtársak.

Ezek lettek a legvéresebb kezű pufajkások!  Ezekhez zárkóztak fel rövidesen  azok a kisebb-nagyobb állami tisztviselők, / legtöbben párttagok / és vezető pártemberek, akiket a forradalom napjaiban elmozdítottak beosztásukból.

 

Ezek az emberek kezdték meg az „ellenforradalmárok „ begyűjtését, üldözését, A Kádári Bábkormány szerveinek kiépítését.

 

Mivel a forradalom leverése után a Rendőrség és a Honvédség szervezetszerűen nem működött , a közbiztonság meglazult. A pufajkások az „ ellenforradalmárok” üldözésével, a bosszúállással  voltak elfoglalva, a közbiztonsággal senki nem törődött. Ezért a Honvédséget kívánták a közbiztonság fenntartására, karhatalmi feladatokra  felhasználni.

A katonatiszteket a „Tiszti Nyilatkozat „ aláírására  kényszerítették, mert aki nem írta alá, azt azonnal leszerelték. E tisztek közül is sokan magukévá tették az „ ellenforradalom” elleni küzdelmet és kiérdemelték a Kádár Kormány bizalmát.

 

Ugyanis az történt, hogy miután a kommunisták megszilárdították hatalmukat. 1957 májusában megalapították a Munkás-Paraszt Hatalomért  Érdemrendet, amit azok az elvtársak kaptak meg, akik legtöbbet tettek az „ ellenforradalmárok” elleni küzdelemben és fegyveresen álltak ki a Kádár-kormány megszilárdításáért.

Ezt a kitüntetést  hozzávetőleg 21.000 ember kapta meg!

A Munkás-Paraszt hatalomért érdemérem, A Köztársasági érdemrend után a legmagasabb kitüntetés volt, melynek tulajdonosai hihetetlen kedvezményekben részesültek.

Szinte kivétel nélkül, magas beosztásokba kerültek  Belőlük lettek a minisztériumok főbb beosztottjai. A nagykövetek, a követségek beosztottjai, konzulok. A Megyei.  Járási,  Városi

Tanácselnökök, Pártbizottsági Elnökök, Rendőrkapitányok, Gyárak, üzemek, bányák, állami gazdaságok és termelőszövetkezeteknek a vezetői, a Honvédség főbb parancsnokai.

 

A magas beosztások mellé kiemelt érdemrendi pótlék,  „disszidenstől „ elkobzott lakás, Soron kívül kiutalt gépkocsi,  /A földi halandónak a befizetés után évekig kellett rá várni /

Gyermekét akár milyen tehetségtelen volt, felvételi vizsga nélkül kellett felvenni bármelyik egyetemre, stb.  és, ha korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, az irreálisan magas kiemelt nyugdíj mellett, reprezentatív színvonalú  nyugdíjas otthonok várták az elvtársakat.

 

1990- ben  A remélt rendszerváltás hónapjaiban minden becsületes ember azt várta, hogy az előző kommunista rendszer bűnöseit, képviselőit és haszonélvezőit felelőségre vonják, leváltják vagy legalább megnevezik. Nem ez történt!  A színre lépő un. Reform kommunisták mentőkötelet dobtak az elvtársaknak! Fennhangon hirdették, hogy a „képzett szakembereket” nem lehet leváltani, mert az anarchiához vezetne. Így legtöbb elvtárs a helyén maradt, esetleg nyugdíjba vonult, akár  40 évesen is.

 

Amikor a „ Forradalom Igaz Története” c. könyvemhez gyűjtöttem az anyagot,  /1996-97-ben/

A Széchenyi könyvtárban kikértem azok névsorát, akik megkapták a  Munkás Paraszt Hatalomért  kitüntetést, mert véleményem szerint könyvem,  „A forradalom leverése és a megtorlás” c. fejezetekhez feltétlenül szükségesnek tartottam volna azoknak, vagy azok közül egyeseknek a megnevezését, akik legfőbb letéteményesei voltak a bosszúállásnak, a megtorlásnak, a kommunizmus visszatérésének.

Mivel ezek nevei nem voltak titkosak, hiszen a Hivatalos Közlöny annak idején közölte e „hősök” kitüntetését, úgy gondoltam, e neveket minden további nélkül megkaphatom. Csalódtam! Közölték, hogy e nevek kiadása „Nem publikus”

Gondoltam, ha a Széchenyi Könyvtár nem adja ki a Parlamenti Könyvtár biztosan kiadja.

Itt is csalódnom kellett. Itt is közölték, hogy  „ bár nem titkos az anyag mégsem adható ki.”

 

Ezt követően éveken át próbálkoztam különböző fórumokon hozzájutni az anyaghoz, számtalan levelet, kérelmet, újságcikket írtam, minden hiába!  E nevekhez a mai napig nem sikerült hozzájutnom.

Abban reménykedek, hogy a „választófülkék forradalma” után A FIDESz vezette Nemzeti Kormány megkezdi a több évtizedes történelemhamisítás kijavítását, különösen 1956 vonatkozásában. Ennek első és elengedhetetlen lépése kell, hogy legyen a forradalom legelszántabb ellenségeinek, a Kádár rendszer  legfőbb haszonélvezőinek,  legalább a megnevezése, - ha a felelőségre vonás egyelőre nincs is napirenden. - Ezt pedig semmi nem reprezentálja jobban, mint a Munkás- Paraszt Hatalomért  kitüntetettek megnevezése!

 

A történelemhamisítás diadala

 

Az elmúlt 20 évben tanúi és szenvedő alanyai voltunk annak a sunyi történelemhamisításnak, amit az un Történelmi Igazságtétel Bizottság és az un 56-os Dokumentációs és Kutatóintézet történészei /?/ és bértollnokai a forradalom és szabadságharc igaz történetének meghamisításával műveltek.

Az igazság egyik felének elhallgatásával, a másik felének ügyes csoportosításával és manipulálásával, Soros György pénzével és a kommunista kormányok / Horn, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai / sok száz  milliós állami támogatásával sikerült elérniük, hogy az emberek többsége, amikor 1956 szóba kerül, csak Nagy Imre, Maléter Pál, az öt kivégzett és a néhány tucat bebörtönzött un. reformkommunista neve forog a köztudatban és alig esik szó a forradalom valódi hőseiről akik az ellenségtől elvett fegyverekkel akarták a kommunista rendszert megdönteni és nem reformokkal akarták a rogyadozó kommunista rendszert életben tartani.

Nem véletlen , hogy az utóbbi 20 év  kommunista kormányai mindegyike magáénak vallotta a kommunista Nagy Imrét, Maléter Pált és társaikat.

 

Azonban az elmúlt 20 év elhallgatott dokumentumaiból és a cáfolhatatlan történelmi eseményekből egyértelműen bizonyítható tényként derül ki, hogy az un. reform kommunisták a forradalom esküdt ellenségei, a forradalom kibontakozódásának legfőbb akadályozói és végső fokon árulói voltak.

 

Az áprilisi választások, a választófülkék forradalma után  joggal remélték az igazságszerető emberek, hogy 1956 kapcsán megszűnik a történelemhamisítás és a forradalom árulói helyett a forradalom valódi, eddig elhallgatott és ismeretlen hőseit fogják ünnepelni és tanítani az iskolákban.

Nem ez történt! Október 23-án ugyanazokat a kommunistákat ünnepelték, akiket az előző kommunista kormányok is zászlaikra tűztek.

Ennek legkirívóbb példája az volt amikor kormányszinten ünnepelték a Jutadombnál és a Tököli Laktanya előtt Maléter Pált aki a legsúlyosabb katonai és nemzetárulást követte el, amikor letartóztatása után néhány órával felajánlotta, hogy ha beviszik a Honvédelmi Minisztériumba onnan a „K” vonalakon leteteti a fegyvert a Honvédséggel. Ezt az árulásra induló szovjet katonai oszlopot lőtték szét a jutadombnál a légvédelmi tüzérek és a nemzetőrök

Pont e két helyszínen ünnepelni az áruló Malétert, olyan szarvashiba, amit egy forradalmi kormány nem engedhet meg magának!

Büszkék lehetnek a történelemhamisítók!  Beérett a gyümölcs! Az új kormány is az áruló kommunistákból, nemzeti hősökké, forradalmárokká  kozmetikázott reform kommunistákat ünnepli.

Pedig ezeknek a forradalomhoz semmi, de semmi közük nem volt. Kivégzésük és bebörtönzésük a kommunisták hagyományos, egymás közötti marakodásának eredménye volt.

Tehát nem a forradalom mártírjai, hanem koncepciós perek szánalomra méltó áldozatai

 

Ezeket ünnepelni nem más, mint  a történelemhamisítók diadala!

 

Szalay Róbert történelemtanár. C.A.- 0012. sz. Politikai elítélt .